Somewhere beyond happiness.

Mostanában konkrét dolgokat nem igazán írogattam ide. Igazából lett volnamiről, de valahogy fáradtnak és olyan semmilyennek éreztem magam.
Fene sem tudja már mikor - amolyan pólékként - újra összejöttem K.-val. Ez sem volt túl hosszú életű, kábé két hétig tartott, és egyáltalam kirobbantott veszekedésből lett a negyedik szakításunk. Ezt már elég feldolgoztam, és igazából a féltékenységen semmi sem kötött K-hoz. Már a barátságunk is tropára ment... Most némileg jobb a helyzet, de ne szaladjunk előre.
A folyamatos érzelmi igénybevételnek számos olyan mellékhatása is lett, ami rám nézve ugyan jó [vagy nem], de másokra nézve semmiképp. Teljesen elhidegültem érzelmileg mindenkitől, és valahogy mindenki hidegen hagy. Nem hat meg mások fájdalma, nincs rám hatással, ha bárki bármit mond. A szavak leperegnek.
Ennek ellenére képes voltam "belezúgni" Zs.-be. Igen, Zs.-be. Abba, akire eddig iszonyatosan féltékeny voltam K miatt. És hogy miért? Mert ő az egyetlen hímnemű lény a környezetemben, aki nem mindig szarja le a létezésemet, és néhanapján még észre is vesz. Szánalmas, de valamivel muszáj kompenzálnom K. hiányát. És a legviccesebb az, hogy Zs. sokkal inkább K.-t preferálja, valamint jónéhány lányt az osztályból. Én csak egy haver vagyok, ha el is mondanám, hogy bejön, akkor sem venne komolyan. Persze erre énis bőven rászolgáltam, de mára beletörődtem, hogy nekem úgysem leszegy jó darabig pasim, pláne nem Zs. Mert ő szerintem észre sem vesz. És hiába n'aviszekszelünk vagy épp szempettingelünk, úgysem fogja tudni. Mert egyszerűen nem...
Na de ezt nem ragoznám. Nincs semmi komoly érzelmem iránta, csak szimpla kétségbeesés és keresés. Keresni valakit, aki úgy tud szeretni egyszer talán, mint K.

De nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni.

K.-val most olyan semmilyen állapotban vagyunk. Barátunk vagyunk, és most elvileg túlvagyunk a holtponton, már úgy érzem, hogy nem vagyok belé szerelmes. Csupán a dolgok hiányoznak, amiket ő adott nekem... Most amíg lefoglal a Zs. ügylet, addig féltékeny sem vagyok, szóval ha más nem is, de ez legalább előnyömre válik.
Köszönöm.

Minden nap egy kicsivel közelebb kerülök
És minden, amit valaha tettem, lassan eltűnik
Látom a jeleket, de nem értem őket
Csak melletted szeretnék lenni, de ellöklek magamtól

Csak menekülni szeretnék, de minden egyes nap csak fájdalmat okozok                       
Ami a legjobban fáj
Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

Minden egyes eséllyel közelebb kerülök
Tudom, hogy mit kellene tennem, de nem bírok véget vetni ennek
Látom a jeleket, de nem értem őket
Csak melletted szeretnék lenni, de ellöklek magamtól

Csak menekülni szeretnék, de minden egyes nap csak fájdalmat okozok                      
Ami a legjobban fáj
Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

Utálok erről beszélni
Próbálom elveszteni, de ehelyett csak újra rátalálok
Szeretném, ha tudnád, hogy többé már nem tudok mást szeretni

Ne!
Maradj tőlem távol (Ébredj fel végre)
Nem!
Maradj tőlem távol (Ébredj fel végre)
Elfordulok, és szépen elsétálok, nem hagyhatom, hogy ő tegye meg
Nem!
Maradj tőlem távol (Ébredj fel végre)
Elfordulok, és szépen elsétálok, nem hagyhatom, hogy ő tegye meg
Nem!
Maradj tőlem távol (Ébredj fel végre)
Elfordulok, és szépen elsétálok, nem hagyhatom, hogy ő tegye meg

Ami a legjobban fáj
Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

Ami a legjobban fáj (az én vagyok)
A legjobban az fáj (az te vagy)
Ez minden, amire nélküled képes vagyok

16. Szereted a szobádat?
Igen. Bár feltett szándékom padlizsánszínűre átfesteni nyáron.
17. Milyen állatot szeretnél legszívesebben?
Egy kiskutyát. Csak sajnos úgyis beleunnék a sétáltatásba.
18. Lógtál valaha a suliból?
Csak és kizárólag angolosan.
19. Mi a kedvenc ételed?
Padlizsánkrém, pizza, tiramisu.
20. Kedvenc gyümölcsöd?
Narancs, banán, pomelo.
21. Van testvéred?
Egy öcsim.
22. Ki a példaképed?
Nincs példaképem.
23. Mi az, amit a szabadidődben legszívesebben csinálsz?
Fényképezés, rajzolás, írás, netezés, és a nép szórakoztatása. Meg tavasszal csak úgy biciklizni a semmibe.
24. Ettél valaha kutyakaját?
Csak macskakaját nagybátyámmal. De emlékszem, hogy ízlett. :D
25. Őszinte ember vagy?
Ha összességében nézem, eléggé nem. Sokat hazudok. Ez addig nem is gond, amíg az emberek nem jönnek rá. Ritkán jönnek rá.
26. Mi az, ami a legjobban felbosszant?
Ironikus, de a hazugság és a képmutatás.
27. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
A bérletem, a telefon & füles, és az a biztosítótű, amit még K.-tól kaptam.
28. Szereted az akciót, a pörgést?
Filmben igen. Valóságban a punyulás megy leginkább.
29. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Újságíró vagy idegenvezető. És akkor dirigálhatok a sok kis kínai turistának.
30. Hiszel a szerelemben?
Sí.
31. Büntettek már meg valamiért?
Én csak büntit kaptam eddig. Hadd ne részletezzem mit.
32. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Csak valaki. Amúgy meg jogsi.
33. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy férfin?
A haj, utána a szem, aztán az egész arc, végül ha megfordul, akkor a hátsó.
34. Van ideálod?
Van há'. Tessék Adam Gontierre rákeresni, na ő az én ideálom.
35. Mikor sírtál utoljára?
Kábé másfél hete úgy igazán.
36. Kit öleltél meg utoljára?
K.-t.
37. Szerinted létezik olyan, hogy szerelem első látásra?
Hajjaj. Egyébként szerintem nem. Maximum vonzódás vagy rajongás. A szerelem pedig nem ez.
38. Jól kijössz a családoddal?
Már amennyivel tartom a kapcsolatot velük. Egy-két taggal nagyon nehezen.
39. Mi a kedvenc színed?
Lila, kék, szürke, narancs. Nem tudok dönteni.
40. Milyen filmet láttál utoljára a moziban?
Halálkeringő.
41. Most milyen dalt hallgatsz?
Thousand Foot Krutch - Welcome to the masquerade
42. Most mire vágysz?
Nem publikus, de nem kell semmi 18-as karikára gondolni. Csak ha ezt leírom, magam előtt égek be.
43. Melyik a kedvenc kocsid?
Lambourghini és Toyota Yaris. De csak a régi. Az olyan kis ufós volt.
44. Mit sportolnál legszívesebben?
Tollas, pingpong.
45. Félsz a haláltól?
Egyáltalán nem. Sőt, néha kísértem is, csak úgy heccből. Ha az embernek már nincs konkrétan miért élnie, az ilyen dolgok olyan jelentéktelennek tűnnek.
46. Kitartó vagy?
Naná. Bár az írásaimat sosem tudtam befejezni.
47. Elégedett vagy a jelenlegi helyzeteddel?
Nem igazán. De majd csak jön valami.
48. Hogyan képzeled el a jövődet 5-10 év múlva?
Frissen végzett egyetemistaként nyakamba veszem a világot, és kifulladásig utazom a kis kínai turistáknak dirigálva. Egy olasz férjjel.
49. Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
K.-t.
50. Hány barátod van?
Olyan igaziigazi csak egy. Olyan hol vannak, hol nincsenek típusú haverokból van egy-kettő.
51. Van olyan dolog, amitől félsz?
A magasságtól, a méhektől és a színjátékoktól. Félek, hogy azt kapom vissza, amit adok. Vagy akkor is, mikor én őszinte vagyok.
52. Mi az, ami nagyon fontos számodra?
A művészlelkem. És az önállóságom, a függetlenségem. Mások szeretetének örülök, ha van, de 16 évig kibírtam kevéssel, ezek után is túlélem.

Már megint régóta nem írtam. Pedig tényleg többször is akartam, de nem volt bennem elég szufla. Végül >EZ< a blog adta meg a végső löketet az írásra.

Már elég régóta olvasom Carmit blogját, de igazából sosem szóltam hozzá. Egyszerűen csak felüdülés olvasni, mert mindig érdekes témákat feszeget, és mert az élete is igen izgalmas. Visszaolvastam egy jó darabaig [kisebb kihagyásokkal ugyan], és érdeklődve figyeltem a B.-vel való kapcsolatát is.  Ott szurkoltam neki, hogy megkapja az áhított gyűrűt, és hogy sikerüljön a nyelvvizsgája/érettségije is. Most az utóbbi napokban/hetekben eléggé elhanyagoltam az olvasott blogjaimat, és mikor erre került a sor, ledöbbenve vettem tudomásul az eseményeket. Valahogy... meglepett, és erre nem számítottam... De ami még érdekesebb az, hogy tisztára elérzékenyültem. Pedig azért én elég nehezen ríkatható típus vagyok [mondjuk biztos bennevolt a pakliban a Jóban Rosszban mai két részének tartalma, de akkoris], és mégis majdnem. Egyrészt rossz volt ezt olvasni, másrészt... Eszembe juttatta azt, mikor K. először vetett véget a kapcsolatunknak. Péntek 13 volt akkor, és előre féltem ettől a naptól. Azon a napon és azon a hétvégén szembesültem azzal, hogy K. már nem szeret szerelemből. Először csak reménykedtem, hogy ez valami fellángolás - és én megbíztam benne, és még szinte pontosan egy hónapig együtt voltunk ezután. De ezek után kiderült, hogy ez az egy hónap is színtiszta hazugság volt, és akárhányszor csak kiejtette a száján a 'szerelmem' szót, csak egy hazugság volt...

A novemberi szakítás utána hétvégén talán pont úgy éreztem magam, mint a fenntebb említett Carmit. Igaz, hogy én 'csak' egy éve voltam együtt K.-val, de mégis nagyon közel kerültünk egymáshoz. Elmentem ahhoz a padhoz, ahol mindig lógtunk együtt, elmentem a játszotérre, ahol együtt hintáztunk. Csaka nálam felejtett felsőjében temettem arcomat, miközben a sála - amelyik hónapok óta nálam volt - a nyakamban lógott. És csak sírtam, sírtam, sírtam, CoD-ot hallgattam, és visszagondoltam arra, mikor ezeket a zenéket még együtt hallgattuk úgy, hogy sosem lesz vége. Magamat hibáztattam, mert tudtam, hogy én rontottam el valamit... Azt mondta szabad akar lenni, és akkor valahogy nem tudtam elfogadni ezt a tényt; azt, hogy szerelemből már nem szeret, pedig már felfogni sem próbáltam. Ennek igazi súlyát csak a decemberi szakításkor éreztem meg. Úgy érzem, hogy a korunkhoz képest sokkal érettebb volt a kapcsolatunk... Mintha szólt is volna valamiről. Mindketten áldozatokat kellett hozzunk azért, hogy együtt lehessünk.

Szörnyű volt, hogy többé már nem lehet az enyém... A többi ember nem tudott kettőnkről, így továbbra is legjobb barátként kellett mellette álljak. Sokszor nem ment. Hallgatni,  ahogy másokról áradozik, figyelni, hogy már semmivé lett az, ami hónapokig perzselő tűzzel lángolt...

A mostani helyzetről inkább már nem is beszélnék, szörnyű, hogy milyen vagyok. Sokszor fordul meg egy olyan gondolat a fejemben, amit jó lenne megtenni. De tudom, hogy még nem vagyok elég erős hozzá. Most még gyűjtöm az erőt.

BTW.
Voltam szombaton szalagavatón, és most igazán szépnek éreztem magam. Az utóbbi időkben szerintem kaptam magamra néhány kilót - és bár ez annyira nem látszik -, jó lenne leadni. Zs. is ma megmondta, hogy kövér vagyok... Hát bassza meg. 173 centihez a 61-2 kiló szerintem nem annyira sok, hogy így le kelljen lohasztani a lelkesedésem.
Napok óta beteg vagyok, feleltem irodalomból úgy, hogy semmit sem tudtam, kaptam négyes biosztézét, ami hármas lett volna, ha a tanárnő nem kedves, és mostanában tényleg alig tanulok, de asszem értem a fizikát, mert K. kedves és aranyos és elmagyarázta nekem.
jaj. És készülök ezerrel az angol C középfokúra... Jajj lesz nekem, sietnem kell.

És az utóbbi idők legfontosabb híre: vágattam a hajamból, és lett frufrum. Valamint be is festettem... Sötétebb barnára, amiben egy lehetnyi vörös is van.
Egyébként vicces, pont egy hete vágattam le. Kellett a változás. Úgy éreztem, hogy váltanom kell, különben meghalok. Anyám persze rögtön azzal gyanúsítat, hogy pasi van a dologban. Néha azt kívánom, bárcsak így lenne...
Itt van két kép...Az első az előtte, a második az utána.

[ennél kicsit vörösesebb a drága...meg sötétebb. Előnézetben olyan a gépemen, mint amilyen]

Gyerünk, itt az időm
Csak tedd, amit mondok
Nehogy elvakítson a a csillogás
Amit most mutatni fogok
Megmondtam, az enyém vagy
Míg tart a varázs
Addig fogom csinálni, míg nem sikítod a nevemet

Ha már elkezdtem, nincs menekvés többé
A szíved már az enyém
Már nem húzhatod meg a vészféket
Csak bírd ki, míg vége nem lesz

Tudod, mibe csöppentél?
Ugye nem bánod, ha most most csinálok valamit?
Mert ez csak arról szól, hogy bevadítsalak
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak
Fogadjunk azt gondoltad, hogy édes és gyengéd leszek
Azt hitted, egy angyal vagyok, aki elvarázsol téged
Most felforrósítom a levegőt
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak

Ne aggódj, minden rendben lesz, én irányítok
Csak viseld el a fájdalmat s a gyönyört
Mindkettőnk ura én vagyok
Csukd be a szemed, de az elméd ne
Engedj be a lelkedbe
Addig fogom csinálni, míg ki nem fulladsz teljesen

Ha már elkezdtem, nincs menekvés többé
A szíved már az enyém
Már nem húzhatod meg a vészféket

Tudod, mibe csöppentél?
Ugye nem bánod, ha most most csinálok valamit?
Mert ez csak arról szól, hogy bevadítsalak
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak
Fogadjunk azt gondoltad, hogy édes és gyengéd leszek
Azt hitted, egy angyal vagyok, aki elvarázsol téged
Most felforrósítom a levegőt
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak

Szórakoztassalak...
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak...
Tetszik, amit látsz?
Csak hadd szórakoztassalak addig, míg nem sikítasz

Tudod, mibe csöppentél?
Ugye nem bánod, ha most most csinálok valamit?
Mert ez csak arról szól, hogy bevadítsalak
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak
Fogadjunk azt gondoltad, hogy édes és gyengéd leszek
Azt hitted, egy angyal vagyok, aki elvarázsol téged
Most felforrósítom a levegőt
Azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak...

Már nem tudok mit adni
Rámtalált a tökéletes végzet
Ami már csak a fájdalmat hozza
S csak eltűnik a mocsokban...
Vigyél el a mennyországba
Világítsd meg az utat, s engedj el
Itt az idő, hogy megszűnjek létezni
Visszatérek oda, ahol minden elkezdődött

Meg fogom találni az ellenségemet legbelül
Mert érzem, ahogy kavarog bennem

Kínzó fájdalom
Csak engedj el

Lassan szenvedek
Valóban így kell ennek lennie?
Kínzó fájdalom

Kínzó fájdalom
Csak engedj el

Lassan szenvedek
Valóban így kell ennek lennie?
Ne temess el

Kínzó fájdalom 

Hirtelen
A fények kialszanak
Engedj el örökre
Ragadj el
Az utolsó lélegzetemig harcolni fogok
A legvégsőkig harcolok majd

Meg fogom találni az ellenségemet legbelül
Mert érzem, ahogy kavarog bennem

Kínzó fájdalom
Csak engedj el

Lassan szenvedek
Valóban így kell ennek lennie?
Ne temess el

Kínzó fájdalom

Kínzó fájdalom
Csak engedj el

Lassan szenvedek
Valóban így kell ennek lennie?
Ne temess el

Kínzó fájdalom

"A szerelem csak túlzott bitoklási vágy, ennyi... A féltékenység meg csak az, hogy nem szereted, ha mások arra tartanak igényt, ami a tied."
Fogalmazhatunk így is. Jó látni, hogy  nem csak én vagyok anti.

Pesten voltam ma. Köszvolt, szarvolt.

Zs. tuti buzi, erre most rájöttem ma. Egy hetero srác szokta arra kérlelni a  legjobb haverját, hogy hokizzanak együtt?

Minden K.-val kapcsolatos emlékemet elpakoltam egy dobozba. Remélem könnyebb lesz így.

"K.-nak...
                még akkor is, ha sosem kapod meg.
                                                               Vajon szólsz még hozzám valaha őszintén?
                                                                                            Amikor szemedben őszinteség csillog, és tényleg BOLDOG VAGY.
                             TUDOM, hogy nem vagyok beszámítható állapotban, de azt hiszem ez most jobb így.    
                             Alkoholba fojtva fájdalmam.
                   Vajon most utálattam gondolsz rám?
                   Mert én magamra igen.
A saját életemet tönkretehetem, de a tiedhez nincs jogom
     Gyűlölj, utálj, vess meg, gondolj rám szánalommal... csak kérlek ne hazudj.
 

                                                                                                                   2009. 01. 03. "