Teret NEKEM

Na bumm, nem írtam már jó ideje asszem...
A spanyol eredményeim majd úgy kb. egy hét múlva lesznek publikusak, de addig az élet nem is hagy unatkozni.
Igazából kicsit utálom magam, hogy az utolsó pillanatokban fogtam neki a tanulásnak... annyira rám vall ez az egész. Igazából az érettségi előtt lefoglaltak az élet nagy dolgai: a búcsú a jól megszokott, szeretett környezetemtől. 
Hiányozni fognak a tanáraim is, akármennyire utáltan egyet-kettőt. Volt olyan, aki a szívembe lopta magát örökké az őszinteségével és a szeretetével, és több olyan is volt, akik kellemes meglepetéseket okoztak számomra. 
A legtöbben elbúcsúztak tőlünk egy színvonalas műsor keretein belül. Mások csak megtiszteltek azzal, hogy őszintén elmondtak mindent (például azt, hogy utáltak minket :DDD).
Aztán eljött az érettségi, amire azért többet is készülhettem volna. Az utolsó két hétben próbáltam megváltani a világot, aztán ez több-kevesebb sikert eredményezett...
A magyar egész jól indult, de tudom, hogy sokkal jobban is mehetett volna, ha az utolsó két hetet kb. nem alvás nélkül töltöm. Az esszéből az érvelést írtam, bár szívem nagy szerelme Karinthy, mégis erről tudtam, hogy jobbat tudok majd összehozni. Volt egy kis bűntudatom Karinthy miatt, mert amúgy nekem ő ilyen etalon, akinek a munkásságát meg a gondolatait borzasztóan tisztelem...

A matekra úgy mentem be, hogy semmit sem készültem szinte, rábíztam magam az égi gondviselésre, és imádkoztam előtte ateista létemre, hogy átmenjek. Nos, az első rész elejének megpillantásakor egy kicsit minden reményem összetört. Aztán ahogy haladtam, belejöttem. Egy hármasra saccolom, ami nekem épp elég. Bár sok fog múlni a tanár jóindulatán is, azt hiszem... Úgy gondolom, hogy ez négy év alig tanulással és utólag is alig készültséggel azért nem rossz. Akartam én készülni, de már nem bírtam besűríteni a többi közé... ha készülök, simán ötöst írok, nem volt amúgy nehéz.

A törin meglepődtem, nem erre számítottam. A korábbi évek feladatainál mind ott volt rengeteg forrás, amik rengeteget segítettek a munkában. Idén úgy gondolhatták, hogy ezek a kölkök már túl jól tudhatnak szöveget érteni, ezért megnehezítették, és vagy feleannyi forrás került bele. Az esszéknél volt, ahol csak egy kép volt, a rövid feladatoknál meg néha semennyi - az Európai Uniós feladat pedig szerintem kibaszás volt (már elnézést a szóhasználatért.)
Amúgy nem értem azokat, akik panaszkodnak. Persze, elismerem, hogy kicsit talán nehezebbek voltak, mint amúgy...

De miért kell egyből sárral dobálózni, ha nem megy valami? Hallottam, hogy sok tanár az útmutató módosítását kérte, mert a feladat félreértelmezhető volt. Kérdem én: én miért nem találtam annak? Nekem eszembe sem jutott volna, hogy az a feladat esetleg becsapós.  Igazából ilyenkor látszik, hogy ki az, aki csak ész nélkül magol, és amúgy semmi tudása sincsen... Funkcionális analfabéták. Nekem vajon miért volt egyértelmű, hogy mit kell csinálni? (és most nem magamat fényezem... azokat degradálom, akik talán végig kitűnőek voltak, vagy csupa jó jegyeik voltak a négy év alatt, az érettségin meg kiderül, hogy amúgy csak tárgyi tudásuk van, más kompetenciájuk pedig a béka seggét szaglássza.) 
Nálam a tárgyi tudás volt hiányos, pedig tanulhattam volna. És biztos lesz olyan, akinek hasonló eredményei lesznek, mint nekem... és nem azért, mert azonos az intelligenciánk. Mert az ne mondja nekem, hogy az velem egy szinten van, aki még oda sem ír semmit, hogy pípernégy mennyi fokban... (és négyes volt matekból) DAFUQ?

Na de visszatérve a lineáris gondolataimhoz, csütörtökön volt az emelt angolom, ami nagyon könnyű volt, csak egyszerűen én nem tudtam koncentrálni. Tudniillik előző este szakítottunk és drámáztunk az Olasszal, ilyen helyzetből pedig nem sokan jöttek még ki jól vizsgáknál. Egyébként felháborító, hogy mennyire triviális dolgokat csesztem el emiatt... bízom benne, hogy egy 90%-ot azért össze tudtam szedni, mert ha nem, akkor nem is érte meg elmennem kb...  a nyelvhelyesség egyébként néha kicseszés volt... De na, lehet reménykedni.

Minden kiderül június 4-5-én. Addig még vár rám egy biológia, de az már komolyan a könnyebbik része a dolognak, alig várom, hogy azon is túllegyek. Remélem nem szívóznak sokat, és többségben lesznek az emberi biológiás részek, mert az az erősségem inkább. A biokémiát viszont erőteljesen hanyagolhatnák most középszinten.
Még ehhez szurkoljatok, legkésőbb 20-a után jelentkezem a spanyol nyelvvizsgám eredményeivel...


P.s.: kedden végre lesz új telefonom! Sok szenvedés meg erőfeszítés áll mögötte, de a szívem végre boldogságra lelhet. :D Jó nehéz szülés volt, mert a szolgáltató, ahol (csak ott) lehet kapni, nem volt egyik üzletben sem, hiába volt ez kiírva a neten. (én meg balga módon ragaszkodtam ehhez a telefonhoz) Így netről kellett rendelni, de a szállítás napján(!!) felhívtak, hogy nincs raktáron a készülék, rendelniük kell máshonnan. Ami plusz több hét. Még mindig ragaszkodtam. Azonban ezután két nappal váratlanul telefonáltak, hogy valahol mégiscsak megleltek egyet, és kedden szállítják. Hát nem lenyűgöző az összhang? :D Egy életre elegem lett belőlük...

Röviden: a vizsga vagy épp meglesz, vagy épp nem. Szóbelin nagyon kedvesek voltak, a témák kiválasztásánál is jófejek voltak... az írásbeli ha nem is a legjobban, de azért egész jól ment; a hallás utáni szövegértés viszont egyszerűen katasztrofális volt. Életem legnehezebb szövegét kaptam, nagyon akcentusos, halk, és nehéz volt... ráadásul pont a legnehezebb, kérdésmegválaszolós feladatnál... Úgyhogy reménykedem.

Másfél hét múlva meg érettségi, és még kb. semmit sem tanultam kifejezetten rá. Most fekszem rá, viszont ezt az Olasszal való kapcsolatom sínyli meg, ami pont érkezett egy ismételt krízishelyzethez. Bonyolult lenne elmagyarázni, mert túlságosan összetett, meg aztán valahogy ismét felépült bennem egy gát, hogy senkinek se mondjak semmit az életemről. Se az Olasznak, se másnak, aki ezt a blogot olvashatja. Indíthatnék egy újabb anonim blogot is, de az jelenleg túl nagy erőfeszítéseket igényelne, ami nem telik perpill az energiámból.
Egyébként nem mondanám, hogy izgulnék, bízom a lehető legjobbakban... aztán meglátjuk, hogy ez a hazárdjáték mennyi eredményre vezet...

Úgyhogy most nem tudom, mit fogok csinálni... aludjam ki magam [mert mindjárt összeesem a fáradtságtól], vagy kezdjek neki a törinek...
Nehéz az éééélet.

Na igen, bevált a jóslatom, jöttem rinyálni a nyelvvizsgám előtti napon, hogy mennyire kibaszottul nem tudok semmit. 
Holnap szóbelivel kezdek délben, és ettől félek a leginkább, a többit még talán összehozom. De most, hogy egyre inkább próbálok beszélni, és egyszerűen néha másodpercekig csak magam elé nézek egy 'creo que' után, nem tud feldobni. Tudom, hogy ez nem felsőfok, de amit levágok, az még a középfoknak is igen gyenge lenne. Az egész igazából azon múlik, hogy milyen témát kapok: ha valami olyat, amit relatíve tudok visszaidézni szövegekből (pl. környezetvédelem, leírások, iskolarendszer, vásárlás, divat) akkor van esélyem a 60%-ra. A nemről szerintem felesleges beszélni.

Mellesleg borzasztóan zavar az emberek hozzáállása hozzám, hogy 'úgyis megcsinálod, ha már van egy felsőfokod angolból'... kérdem én, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy sikerüljön is a spanyol? Ad persze némi alapot, de közel se eleget, hogy garantálja a sikert... sajnos. És elszomorít. hogy senki sem szorít kifejezetten értem, mert evidensnek veszik azt, hogy menni fog. 
És talán pont emiatt nem is izgulok, egyszerűen csak kétségbe vagyok esve, körülbelül az esélytelenek nyugalmával leszek ott kb. holnap ilyenkor... és mikor kiderül, hogy megbuktam, mindenki csak néz majd, hogy hoppá, hát ő mégsem egy isten.
Szeretném, ha nem így lenne. Szeretném, ha a szóbeli partnerem hozzám hasonló lenne, nem valami überpró kéttanos vagy egyetemista... Szeretnék örülni egy hónap múlva; de éppúgy holnap is, hogy a tanár egy számomra jó tételt adott ki...

Majd jelentkezem... és legalább ti szorítsatok értem! :)

[ küldöm magamnak lelkierő céljából, meg mindenkinek, aki szereti, vagy meg fogja szeretni :) ]